A leírtak alapján nézzük a cselekmény mechanizmusát. A biztosító társaság tesz egy ajánlatot egy ügyfélnek. Az ügyfél kitölti a papírokat, beküldi a biztosító társaságnak, mire a társaság az eredeti ajánlatától eltérő életbiztosítási kötvényt (life insurance policy) küld a biztosítottnak, amit neki jóvá kell hagynia (to endorse) /erre a régi magyarban a beváltani szakkifejezést használták/. Ha a biztosított aláírta, akkor még mindig volt nyolc napja, hogy meggondolja magát (most általában 7-14 napot adnak), tehát addig kifogást emelhet. Ha aláírta és nem emel kifogást, a 8 nap lejárta után a szerződés megkötöttnek tekintendő. Ha viszont alá sem írta (did not endorse), akkor az ajánlattevő biztosító társaság nem kötelezhető az ajánlat betartására még akkor sem ha ők adták, mert a biztosított nem szentesítette azt aláírásával. Ezt azért hangsúlyozzák ki, mert ha valakinek életbiztosítási ajánlatot tesznek, amit ő megkap, de mielőtt aláírná (nem mindig azonnal írnak alá dolgokat, azokat illik el is olvasni) egyet gondol és hirtelen elpatkol. Az örökösök megtalálják az íróasztalán a biztosítótársaság ajánlatát azok pecsétjével, és mindjárt be akarják kasszírozni a biztosítási összeget. Igen ám, de mivel a kimúlt nagybácsi nem írta azt alá, a biztosítótársaság nem fizet, és az az örökösk hoppon maradnak. Miért is adnak 7-14 napot az aláírás megejtése után. Azért, mert minden normális személy a biztosítását azonnal aláírja, hiszen ez saját érdeke, ugyanis ez biztosítja hogy fedezze magát. A tisztességes dolog viszont az, hogy a biztsítottnak lehetőséget kell biztosítani, hogy a kötvényt az általa választott ügyvéddel vagy szaktanácsadóval áttanulmányozza, melynek eredményeképpen kérhet módosítást vagy meggondolhatja magát.
Jelenlegi szóhasználatban is van "kötvényt beváltani", de ez "cash in a life insurance policy", de az más helyzet, mert ilyenkor a biztosított úgy dönt, hogy a kötvényben meghatározott összeg helyett felvesz egy alacsonyabb összeget és visszaadja (surrender) a biztosítási kötvényét. Csakhogy a Sonia által leírt eset erre nem vonatkozhat, mert ha egyszer már aláírta, és beküldte, nincs több gondolkodási idő kifogásolásra és ajánlat sem volt, hiszen ez visszaélésre adna alkalmat. Képzeld el, ha valaki egy 100 000 dolláros életbiztosítási kötvényt bevált mondjuk 20 000 ezer dollárért és visszaadja a kötvényt, három nap múlva meg meghal, akkor az örökösök a felvett 20 000 dolláron felül még a 100 000 dollárt is igényelhetnének, hiszen a nyolc nap nem telt el. Ezért más ez a helyzet.